Korábbi bejegyzésekben többször utaltunk rá, hogy a legjobb megoldásokat is (pláne a kevésbé jókat) milyen könnyű utólag elrontani. Hogy egy rossz helyre tett bútor vagy egy bezárt WC-ajtó mennyi, amúgy elkerülhető bosszúság forrása lehet. Igaz, a bútor mozgatható, az ajtó bármikor kinyitható, mégis ezek a jelenségek igen sokat elárulnak a hazai akadálymentesítés helyzetéről, arról, hogy mennyire tartjuk fontosnak az ügyet, hogy mennyire értjük, értékeljük mások problémáit (amelyek bármikor a saját problémáinkká válhatnak…). Emlékeztetnek arra is, hogy nem elég kifizetni az akadálymentesítés árát, a beépített, megszerzett javakat használni és használni hagyni is tudni kell, különben kárba vész az erőfeszítés.
Alább néhány példa következik utólagosan akadálymentességtelenített akadálymentesítésre:
Eleve furcsa kicsit az orvosi rendelő várójában kialakított vezetősáv vonalvezetése (látszólag indokolatlanul törik meg az átjáró előtt) és kialakítása (itt-ott megszakad, ugyanakkor az irányváltásokat nem jelöli). A használhatóságot a vezetősáv szélére rendezett széksor csak tovább nehezíti (a bal oldali ajtókhoz pedig az ülőkéken kellene átmászni).
A székek üresek, de így is használhatatlan a vezetősáv.
Polgármesteri hivatal bejárata. Bizonyára sokkal több kerékpáros jár a hivatalba, mint kerekesszékes, ettől függetlenül rámpára láncolni a biciklit semmivel sem bölcsebb dolog, mint ok nélkül használni az akadálymentes parkolót.
Biciklitárolónak használják.
Vidéki rendelőben alakították át a személyzeti WC-t akadálymentessé. Természetesen nem tudtuk megnézni, hogy sikerült-e; az ajtó zárva, a kulcs nyilván jó kezekben. De nem ez az egyetlen akadály, amit mondjuk egy kerekesszékesnek le kell küzdenie, ha ebben a házban rendel az orvosa.
Inkább személyzeti WC, mint akadálymentes.
Fővárosi iskola információs táblája. A tábla rendkívül kevéssé sikerült (az alaprajzok torzak, léptéktelenek, a helyiségnevek közelről is alig kivehetőek), de még rossz helyen is van; az előcsarnok sötét zugába, egy ajtó fölé került, a fűtéscsőre drótozva. Braille-írással csak az iskola neve van kiírva – kb. 3 méteres magasságban.
Rossz, rossz helyen.
Az előző bejegyzésben is volt egy hasonló felvétel; a beépített függőleges emelő okozta esztétikai veszteséget ott is virággal próbálta meg pótolni a személyzet. Végülis ez sikerült is… (Egyébként ugyanabban az iskolában található mindkét emelő, az imént bemutatott információs táblával együtt.)
Aki a virágot szereti...
További bejegyzések az épületről